A logopédia margójára.

A dinoszauruszoktól kezdem, mert talán ez is hozzátartozik a tanulsághoz. Édesanyám, szül 1950-ben, lenőtt nyelvvel, amit azonnal felvágtak neki, mondván enni sem tudna. Nővérem, született 1976-ban, lenőtt nyelvvel, amit pár hetes korában a falusi háziorvos felvágott, miután észrevették, hogy nem tudja kinyújtani. Születtem 1979-ben, a nyelvemet csettintgetéssel kellett fellazítanom 6 éves koromban a három hónapos logopédiai kezelésem kezdő szakaszában (erre majd még később visszatérek). Felnőtt fejjel hármunk közül látványos beszédhibája semelyikünknek sincs, bár most hogy Huba jár, azért kapok finom megjegyzéseket a szakembertől. Férjem, született 1974, lenőtt nyelvvel, amelyet 26 éves korában sebész vágott fel, miután beprotezsáltam egy logopédushoz. Igen, Szolnoktól 10 km-re 1974-ben, és az azt követő óvodai- iskolai évek alatta nem volt olyan pedagógus/orvos aki felhívta volna az édesanyja figyelmét arra, hogy itt bizony tennivaló lenne (ő pedig....)

Huba amikor megszületett egyik legnagyobb gondom, szomorúságom volt, hogy nem volt hajlandó rendesen enni, azaz nem tudtam szoptatni, majd két hetes volt, mire rá tudtuk venni egymást, de csak védővel, ami bennem azóta is állandó tüske, hogy azt elhagyni később sem tudtuk. Többször rákérdeztem a gyerekorvosnál, hogy nincs-e lenőve a nyelve, de gyakorlatilag nem is értette miért gondolom. A DSGM tornász három hónapos korától 16-hós koráig húzogatta a gyakorlatok részeként. Két és fél éves korában logopédust hívtam hozzá, mert nem akart beszélni, ő megnyugtatott, hogy mivel mindent ért, és próbál azért kommunikálni, így nincs semmi gond, várjunk. Végül ovikezdésre, azaz 3 éves korára már sokat beszélt, bár voltak nyelvtani furcsaságai (E/3. személyben beszélt magáról) és nehezen érthető szavai. Négy és fél évesen amikor kreáltak neki egy BTM-es szakvéleményt az tartalmazta, hogy beszéde nehezen érthető logopédiai fejlesztésre szorul. Ekkor váltottunk ovit, ahol csak az utolsó évben volt lehetőség erre. Itt ismerkedtünk meg a város elismert szakemberével, aki nagy szeretettel fogadta Hubát, mint mondta külön öröm volt, hogy vele dolgozhatott hiszen rendkívül értelmes, figyelmes- ezzel párhuzamosan pedig nyolc hang ejtéshibáját állapította meg. Igen ám, csakhogy én laikusként azt láttam- hallottam, hogy bár telik az idő, nincs fejlődés, és rövid időn belül a logopédus is megkeresett, hogy ne várjak csodát 'ilyen családi háttérrel'( - mindezt az után, hogy beszélt apával), a gyerek képtelen bizonyos nyelvvmozgásokat kivitelezni, idegrendszerileg sem érett rá. Hiába kértem, hogy kapjon plusz órát, a heti egyszer 45 perc/3 gyerek arra volt jó, hogy Huba megtanult és megszeretett színezni, amiért persze rendkívül hálás voltam, mégis csalódott. Itt tartottunk június elején, amikor is a tanév véget ért, Huba három hónap híján hét éves volt, a tanárnő pedig nem vállalta a nyári fejlesztését sem, mondván nem jó a gyerek kudarctűrése, hiába ne strapáljuk.Mondjuk azt végig nem értettem, hogy legalább röviden miért nem magyarázza el nekem hogyan gyakoroljunk, illetve a nyelvtornák szinte tényleg kivitelezhetetlenek voltak.  És akkor itt sokadszorra elfogyott a türelmem, úrrá lett rajtam a düh és a pánik. Nekiálltam keresni, de megint meg kellett tapasztalnom, hogy ma Mo-on a sérült/problémás gyerekek fejlesztése tanévhez kötött, akkor amikor mondjuk egy újszülöttnél napok-hetek rengeteget jelentenek, vagy akkor amikor az iskola előtt álló óvodásnak már csak egy nyara van hátra. Szerencsére a dsgm-es Éva segítségünkre volt, így jutottunk F. nénihez  Budaörsre, vállalva azt, hogy egész nyáron heti két nap két gyerekkel utazom, illetve otthon éjjel nappal gyakorolunk. Slussz poén, hogy még mindig megvolt a 8 hanghiba. És ekkor jött a csoda. Egyik óráról a másikra látványos- azaz hallható fejlődés kezdődött, szinte minden héten sikerült és beépült egy-egy új hang. Persze itt is voltak nehéz időszakok, amikor kaptunk három hét szünetet- azzal a feladattal hogy én magam haladjak a kijelölt tananyaggal, és tanítsam meg, gyakoroljam be a Hubával; de kisebb- nagyobb nehézségek árán (alsó nyelvállású C amit aztán rövid úton sikerült módosítani) teljesítettük. Így aztán szeptemberben Huba úgy kezdhette az iskolát, hogy 'mindössze' az a fránya R nem pördült még meg. Ekkor értettem meg igazán, hogy mitől tartottam a legjobban: el sem tudom képzelni hogy tanulhatott volna úgy olvasni, hogy a szavak 90%-át képtelen rendesen kiejteni.

Itt tartunk most. Illetve ott, hogy az utolsó alkalommal igaz pálcikával, de megpördült Huba nyelve. Huba és a logopédus hahotázva kiabált a teremben én az előtérben sírtam. Nem értem. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ha egy viszonylag gyakori problémára létezik megoldás, akkor az miért ennyire kínkeserves, nehézkes és szinte (anyagilag, fizikailag) elérhetetlen. Most már elhiszem, hogy egyszer ezen is túl leszünk, bár egy kicsit ebbe is mindannyian tönkrementünk. Már ha csak arra is gondolok, hogy Huba hányszor, hány felmérésen vett részt, ahol mindig végighallgatta, hogy mi minden nem megy neki. Most persze folyamatosan súlykoljuk belé, hogy micsoda fantasztikus munkát végzett, mennyire tisztelem a kitartásáért, és a rengeteg munkáért amit beletett, mégis tartok tőle, hogy sokkal inkább a kudarcok maradnak meg. 

Tanulságok, azok ha vannak a következők: 

Hibáztam:

- amikor nem vittem újszülöttként fül-orr gégészetre a nyelve miatt

- talán ha maradtunk volna  a régi oviban ott már 5 évesen megkezdik a logopédiát 

- amikor 6 éves korában hagytam magam lebeszélni arról, hogy nyárra tanárt keressek, mondván, hogy a tesót 3 hónaposan nehéz állandóan magunkkal cipelni.

- amikor egy egész óvodaévet végigvártam, hogy az óvodai logopédus jut valamire és csak reménykedtem, hogy vállalja nyárra.

Mégis azt gondolom szerencsénk van, és próbálok a sikerekre koncentrálni. Huba pedig egy csoda.

p.s.: újabb bonyodalom: a jelenlegi országos átszervezéseknek köszönhetően megint bizonytalan hogy tudunk-e és milyen időpontokban járni F. nénihez. Mindeközben az iskolában ugyan felmérték (ismét!) Hubáékat, de az átszervezések miatt itt sem létezik még az intézmény, így senki sem tudja hogy mikor, hogyan  kivel és hol indulnak a fejlesztések....