Egy szemüveg margójára...

Nem tudnám megmondani, hogy egyszerűen csak nálunk megy minden ilyen bonyolultan, vagy ennek ez a rendje. Öt éves volt a nagy, amikor arra való tekintettel, hogy én iskolás korom óta szemüveges vagyok (első lábjegyzet: csak azért akkortól, mert csak akkor mérték ki rendesem a szememet, a hiba mindig is fennállt...) elvittem szemészetre, Bp.-re, gyerekszemészetre. Az egy dolog, hogy a doki körbemosolygott, hogy minek utaztunk annyit, de megnézte a gyerek szemét, mondta minden ok. évente hordjam. Következő évben már a helyi rendelőintézetbe vittem, (tudom lustaság, de akkor már volt egy hat hónapos is) ahol a doki rettenet ideges lett, hogy minek hoztam ide ezt a gyereket, hiszen ez lát... A szemfeneket nem tudta megnézni, mert a műszer nem működik, a színtévesztő könyvet csak akkor volt hajlandó elővenni amikor megesküdtem, hogy a gyerek (6,5 év!) ismeri  a számokat. Ezelőtt egyébként a gyógypedagógus már pedzegette, hogy szerinte valami nem stimmel, ezután két nappal pedig az oviban szóltak, hogy a pszichomotoros felmérésen felmerült, hogy a szeme nem ok., illetve hogy keresztdominanciája van.... De ők legalább javasoltak orvost is, akihez két hónap múlva be is jutottunk, és így kaptuk meg a másfél dioptriás szemüveget.

Konklúzió: milyen jó, hogy ez is suli előtt még kiderült!