Egyszerűen jegyzetelni kell, mert rövidebb az eszünk, mint amennyi minden velünk történik. Márpedig nem egyszerű amit nap mint nap végigpörgetünk. Két gyerek, egy (állandóan távollévő) férj, egy pici de állandóan kupis lakás, egy egyetemi félév, két végletekig zűrös család.

És akkor egyszerűen elsiklik, hogy a lányzó  a  héten csak úgy nekikezdett mászni, ma meg azt mondta többször is hogy cica, pedig még nincs tíz hónapos. A nagy meg zavarbaejtően rendessen nyomja a tsmt-t, persze ez már a hetedik sor vége, úgyhogy épp ideje volt, ráadásul szépen csinálja a 'beszédpercepciós gyakorlatok'-at is. Na, szavam lehet?

 

Mindezek ellenére azért fel kell azt is jegyeznem, hogy a héten elkapott a logopédus, hogy kegyetlen lassan haladnak, ami azért is szomorú, mert a gyerek logikája, esze, memóriája szárnyal, csak éppen minden ami mozgásos (értsd pl. nyelvmozgás, finommotorika) az katasztrófa. Újabb dilemma, hova vigyem még logopédiára?